Account Options

Jelzi a kereskedelmi erődöket, A provincia határai és annak változásai

A világgazdaság genezise és fejlődéstörténete 2.

Pannonia (provincia)

Ezt az átmeneti időszakot a kereskedelmi kapitalizmus kora — követi, melynek végeztével lezárul a tőkés világgazdaság előtörténete, kialakul főbb elemeiben egy kezdetleges világgazdaság. Az ibériai hatalmak hódításaival hatalmas gazdasági teret nyert az európai feudalizmus. A tordesillasi egyezménnyel ben pedig megtörtént a világ első felosztása. Spanyolországnak a nyugati félteke Brazília kivételévelPortugáliának a Fülöp-szigetek kivételével a Föld keleti része jutott.

A spanyolok — kezdettől fogva — elsősorban területeket hódítottak meg, fosztottak ki katonai erőszakkal H. Cortez — Azték Birodalom, F. Pizarro — Inka Birodalom és a meghódított területeken megtelepedtek, saját mintájukra alakították azok társadalmát és gazdaságát, ezáltal formálták gyarmatbirodalmukat.

A provincia határai és annak változásai

A portugálok kisebb népesség, gyengébb hadsereg, kisebb óceánjáró hajóflotta stb. A nagy földrajzi felfedezések hatalmas jelzi a kereskedelmi erődöket eredményeztek Európában és a világ újonnan megismert és meghódított részein egyaránt.

Az Ázsiával folytatott kereskedelem deficitjét Európa jórészt az Amerikából elrabolt nemesfémekkel finanszírozta 1. A távolsági kereskedelem közvetítő jellege dominált az első szakaszban. Az áruszerkezet a megelőző korokhoz jelzi a kereskedelmi erődöket lassan változott, a kis mennyiség — nagy haszon elve uralkodott, szervezetét tekintve állami kereskedelem volt, főként az Újvilággal folytatott forgalomban Lisszabon és Sevilla központokkal és lényegét illetően a világkereskedelem feudális típusú kereskedelem maradt.

A bevont külső erőforrások tehát többfelé osztódtak, a megmerevedett, felülről szervezett, hierarchikus ibériai feudális alapzaton nem tudták a polgárosodás, nemzeti piac és nemzetgazdaság megszervezését szolgálni. A többlettermék nem tudott tőkeként funkcionálni, nem volt képes az eredeti tőkefelhalmozás lavináját megindítani. Az ibériai hatalmak világméretű gyarmatosítása is csak archaikus birodalomépítés maradt, hegemóniájuk csak addig maradhatott fenn, amíg politikai dominanciájukat képesek voltak biztosítani, hiszen hatalmuknak alapja nem gazdasági, hanem katonai-politikai jellegű volt.

A németalföldi, francia és angol kereskedelem jelzi a kereskedelmi erődöket jelzi a kereskedelmi erődöket összehasonlítva több, lényegi sajátossággal rendelkezett: kereskedelmükben tömegárukra specializálódtak, áruszerkezetükben tehát nem a feudális távolsági kereskedelem különleges javai, egzotikus termékei és luxuscikkei domináltak, háttérbe szorult a kis mennyiség — nagy haszon elve stb.

A legfőbb különbség azonban abban található, hogy a kereskedelem állami monopóliuma helyett az államilag felügyelt és legfőképpen védett magánkereskedelem jutott túlsúlyra. Ez a kereskedelem már tőkés típusú volt, a pénz a kereskedelem szférájában tőkeként funkcionált.

Az ibériai hatalmak hanyatlása, a fejlődés centrumának fejlettebb társadalmi-gazdasági formációt hordozó Németalföld—Anglia—Franciaország háromszögbe történő áthelyeződése megmutatkozik abban is, hogy a nemzetközi kereskedelem és pénzügyi élet központjává Bruges, Antwerpen, majd a XVII. E központokban épülnek ki a világméretű és lényegét illetően már tőkés magánkereskedelem intézményei pl. A központok hatékony működése egyesítette a középkori európai kereskedelmi övezeteket pl. Elkezdődik az Európán kívüli és belüli kereskedelem összekapcsolása és a világkereskedelem egységes, lényegében tőkés típusú rendszerének kiépülése.

A világgazdaság előtörténetének második szakaszában — már a kereskedelmi kapitalizmus koráról beszélhetünk. A jelzi a kereskedelmi erődöket tőke által szervezett merkantil világ egy kezdetleges világgazdaság. A világgazdaságnak csak a felszíni, forgalmi szféráját ragadta meg a stratégiák a turbó opciókhoz 2020, a termelésbe még nem tudott uralkodó módon behatolni, de az európai feudális gazdaság alapjának felbomlását elindította.

A kereskedelmi kapitalizmus kora még csak átmenet a tőkés berendezkedés felé. A merkantilista világkereskedelem növekvő és gyorsan változó szerkezetű keresletet támasztott a feudális termelési mód alapját jelentő mezőgazdaság termékeire és ezáltal elősegítette a feudális agrárviszonyok felbomlását. A növekvő volumenű és változó szerkezetű igények folyamatos kielégítésére a feudális alapon szervezett földbirtokrendszer nem volt képes.

Ehhez olyan termelési módra volt szükség, amelynek alapvető mozgatóereje és lényege a keletkezett többletérték profitként történő folyamatos és határtalan felhalmozása.

Csak ez biztosította a növekvő tömegű és változó szerkezetű használati értékre irányuló kereslet folyamatos kielégítését. Megindult a földesúri birtokok modernizálása, tőkés bérleti rendszerre, bérmunka alkalmazására történő átalakítása, az árutermelő paraszti gazdaságok differenciálódása, a termelés koncentrációjának növekedése és hatékonyságának fokozódása. Ez a folyamat azonban csak meghatározott, specifikus társadalmi-gazdasági viszonyok keretei között indulhatott be.

Ilyen társadalmi-gazdasági alapot a nyugat-európai feudális berendezkedés jelentett. A merkantil világkereskedelemből beáramló külső források csak ilyen társadalmi-gazdasági viszonyok között válhattak a polgári átalakulás, az eredeti tőkefelhalmozás és a kapitalista termelési mód kialakulásának mozgatóerejévé. Az ilyen típusú társadalmi viszonyrendszer nem az Ibériai-félszigeten, hanem a La Manche két partján a holland, francia és elsősorban az angol térségben jött létre.

Ennek megfelelően itt fejlődik ki és válik uralkodóvá a tőkés termelési mód, alakul ki a tőkés nemzetgazdaság, amely a világgazdaság létrejöttének a másik fontos feltétele. Kelet-Közép-Európa történelmileg kialakult sajátosságai sem kedveztek a kapitalizálódásnak. A hűbéri, személyi függésen alapuló, árutermelést is folytató nagybirtokrendszer megerősödése és a második jobbágyság révén való konzerválódása; a városgazdaság visszafejlődése, a feudális államberendezkedés, a rendi kötöttségek stabilitása stb.

jelzi a kereskedelmi erődöket a legkönnyebb jövedelem

A világgazdaság előtörténetének egész időszakában — a centrum szerepét a fentiekben jellemzett, differenciált nyugat-európai gazdasági tér töltötte be.

A nyugat-európai hatalmak korai gyarmatosítása végső soron archaikus birodalomépítés, egyszerű területi expanzió volt. A periféria térségek alávetettségét, egyoldali függőségét elsősorban politikai-katonai erőszakkal oldották meg. A térségek kirablásával biztosították a külső erőforrás bevonását saját, belső fejlődésük számára.

A centrum-periféria viszony tartalmát tehát hatalmi, politikai, katonai erőviszonyok és nem a gazdasági típusú alárendeltség határozta meg. A terjeszkedő európai hatalmak a világ más területein a helyi viszonyok talaján, hosszú történelmi fejlődés eredményeképp létrejött jelzi a kereskedelmi erődöket társadalmi-gazdasági formációkat találtak.

E formációk sokszínűségük ellenére több közös jellemzővel bírtak, amelyek egyrészt a fejlődésben való elmaradottságukat konzerválták, másrészt lehetetlenné tették az európai behatolás megakadályozását az adott térségbe és a társadalmi szervezetbe. A közös jellemzők röviden a következőkben foglalhatók össze. Amennyiben e formációk meghaladták a tradicionális reciprocitáson alapuló társadalom szintjét és valamilyen államalakulatot képeztek a társadalmi-gazdasági szerkezet erősen centralizált, felülről a politika síkján hierarchikusan szervezett alakulat volt erős erőszakszervezettel és adminisztratív-hivatali apparátussal.

A központi újraelosztás prekapitalista formája a magántulajdon és árutermelés-csere hiányából, illetve fejletlenségéből fakadt, mivel a társadalmi alapzatban megmaradtak az önellátó faluközösségek és ezek közösségi tulajdonformái. A politikai-hatalmi viszonyok által szervezett és körülhatárolt terek és társadalmak a külvilágtól erősen elzártak, autark egységek voltak.

A világméretű európai terjeszkedés nagyon eltérő módon érintette az egyes kontinenseket, távoli régiókat és azok társadalmait. Az eredmény alapvetően két tényezőtől és azok kölcsönhatásától függött: az egyes régiók természeti-társadalmi adottságaitól, a társadalmak fejlettségétől, szervezettségétől, illetve az európai hatalmak társadalmilag meghatározott érdekétől és céljaitól. Az ázsiai kontinens társadalmai és birodalmai India, Kína megőrizték intaktságukat, elsősorban mint kereskedelmi partnerek az egyenlőtlen csere útján jelentettek külső erőforrást az európai fejlődés számára.

MÚZEUM AZ ERŐDBEN - Air Base

India — a korszak végén bekövetkező — angol gyarmatosításáig az európai erőhatások nem nyomultak be a társadalmi szervezetbe, azok alapzatát nem bomlasztották fel és nem alakították át az európai érdekeknek megfelelően. Más jelzi a kereskedelmi erődöket a helyzet Latin-Amerikában.

A spanyol—portugál hódítás az őslakosság óriás méretű csökkenésével párhuzamosan egy kezdetleges feudális rendszert kezdett kiépíteni, amely torzítva reprodukálta jelzi a kereskedelmi erődöket ibériai feudalizmust, rabszolgamunkával kiegészítve azt. A gazdasági alapot a feudális földbirtok sajátos formája a hacienda, a közvetlen termelők személyi függőségét jelentő peon-rendszer és a bányászatban, valamint a monokulturális ültetvényeken alkalmazott rabszolgamunka terméketlen szimbiózisa jelentette.

Az európai centrumnak alávetett perifériás fejlődés legkorábban az afrikai kontinensen jelent meg. A korábban virágzó nyugat-afrikai társadalmak világkereskedelembe való bekapcsolódása a rabszolga-kereskedelmen keresztül valósult meg. A rabszolga-kereskedelemre alapuló nyugat-afrikai térség gazdasági strukturájának teljes széttöredezése az emberkereskedelem megszüntetésével teljesedik népszerű bitcoin 2.

Észak-Amerika, majd később Ausztrália hatalmas kiterjedésű, de kis népsűrűségű terei, tradicionális törzsi viszonyok közt élő népei, közösségei olyan bázist jelentettek, amelyen az európai behatolás sajátos fejlődést indított meg. A hódítás formája a telepesgyarmat mint speciális alakulat volt, amely az európai típusú vagy ahhoz hasonló rendi kötöttségektől mentes volt és így a szabad paraszti, kézműves, kereskedelmi közösségek kapitalizálódásának nem voltak strukturális akadályai.

A belső szabadság megléte következtében számukra a fő kérdés a külső kötelékek elvágása, a politikai függetlenség elnyerése volt. A középkorból az újkorba való hosszú átmenet időszaka, a feudális gazdasági világ kezdetleges kapitalista világgazdasággá alakulásának kora volt. Gazdasági, politikai, katonai tekintetben egyaránt Európa volt jelzi a kereskedelmi erődöket kitágult világ centrum térsége. Ebben az egypólusú világrendszerben a korszak elején Spanyolország és Portugália, majd Németalföld és az as évek közepétől hosszú ideig Nagy-Britannia töltötte be a vezető szerepet.

Az ipari kapitalizmus kora Az as évektől a XIX. Kialakult a klasszikus szabadversenyes kapitalizmus, megszületett a nemzetállam és nemzetgazdaság. A modern gyári nagyipar kialakulását Európában a pozitív demográfiai változások jelentős népességgyarapodás, az iskolázottság-képzettség terjedése, a lakosság egészségi állapotának javulása stb.

A fejlődés motorja az eredeti tőkefelhalmozás, az akkumulációs lavina beindulása és felgyorsulása volt. Európában tartós, hosszú távú gazdasági növekedés valósult meg, amely azonban nem volt mentes visszaesésektől, gazdasági válságoktól. A gazdasági életet a ciklikusság jellemezte. A as években a statisztika mintegy nyolc kisebb-nagyobb recessziót, válságot regisztrált.

Az ipari fejlődésben élenjáró országok gazdaságpolitikájában a szabadkereskedelem doktrínája uralkodott, a későn jövőkét, az iparosításban elmaradottakét a protekcionizmus jellemezte. A gyakori gazdasági visszaesések, válságok időszakosan mindig az utóbbi politikát állították előtérbe. Nagy-Britanniában az ipari forradalommal uralomra jutó ipari tőke nemzetgazdaság szervező funkcióját, a belső forrásokon kívül, a hatalmas gyarmatbirodalmából származó külső források is táplálták.

Nagy-Britannia a XIX. Az erre az időszakra kifejlődött angol gyáripar szinte egyeduralkodóvá vált; pl.

Nagy-Britannia lakossága az A világ összlakossága 1,1—1,2 milliárd volt. Gazdasági fölényének fénykora az —es időszakra esett.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok intézményeinek tőzsdék, bankok, biztosító társaságok stb. A közlekedés—szállítás forradalmasításával az egész világot behálózó brit kereskedelmi utak és a gyarmatok katonai biztosítása, a jól kiépített közigazgatási hálózatok és a kivándorolt embertömegek stb.

Az európai kontinensen az es francia forradalom a modern polgári társadalom megteremtésének klasszikus esete volt. A napóleoni háborúkat követően az egész földrészen jelentős politikai változások következtek be, amelyek a korszak vége felé váltak igazán jelentőssé.

Franciaország ugyan nagyhatalom maradt, jelentős gyarmatbirtokokkal, de az —es porosz—francia háborúból győztesként kikerült németek az egységes Németország megteremtésével amelyet az Németország a XIX.

Észak- és Dél-Európa térségében — az egységes Olaszország kialakulásán kívül — fejlődésbeli megkésettség, illetve leszakadás volt megfigyelhető. Péter által beindított reformok a sajátos orosz birodalmi talapzaton terméketlenek maradtak. A világgazdaság egészének vonatkozásában a fejlett centrumot az európai kontinens gyarmattartó hatalmai közül azok az államok jelenítették meg, ahol a polgári fejlődés diadalmaskodott, az ipari tőke a pénztőkével egyetemben a gazdaságokat modern nemzetgazdasággá integrálta.

A Föld más kontinensei, nagy régiói ebben az időszakban egészen a korszak végéig egy térség kivételével perifériának minősültek. Az os Függetlenségi Nyilatkozattól az —ös polgárháborúig tartó időszakban a rendkívül dinamikus fejlődést produkáló, belső piacát erős vámrendszerrel védő sajátos, izolacionista politikát folytató Amerikai Egyesült Államok fejlődése már előrevetítette a későbbi korok világgazdasága hegemón szereplőjének képét.

Az Egyesült Államok érdekszférája kiépítésének politikai kiindulópontját jelzi a kereskedelmi erődöket bázisát az as Monroe-elv deklarálása jelentette. A tőke nemzetközi tevékenységében is az ipari tőke dominált, és adta meg a kialakult centrum-periféria viszony általános jellemzőjét.

A periféria gazdasága olcsó munkaerővel előállított nyersanyagot, élelmiszereket szállított mind növekvő részarányban a centrum országok számára, az ennek érdekében átalakított és specializálódott primer szektorából. A centrum gazdaságok gyáripari termékeik számára biztosítottak felvevőpiacot a gyarmatokon, megakadályozva a periféria országok szekunder szektorának kialakulását, illetve tönkretéve a meglévő kezdeményeket kézműipar, manufaktúra stb. E kapcsolatrendszerben a periféria mint külső erőforrás táplálta a centrum tőkefelhalmozását, míg saját maga erőforráshiánnyal küszködött.

Ennek a munkamegosztási rendszernek a szabadverseny és a liberális külkereskedelmi politika felelt meg, ez biztosította legjobban a centrum országok erőfölényének kihasználását. A kereskedelmi kapitalizmus kezdetleges világgazdaságában Ázsia nagy társadalmai intaktak maradtak. Miután ben a plasseyi csatában eldőlt, hogy Indiát Anglia gyarmatosítja, megkezdődött annak kirablása.

A földadó kivetése elszegényítette a primer szektort, az angol gyáripar termékei tönkretették a virágzó kézműipart, manufaktúrákat, különösen a textilágazatot. Az így nyert erőforrás nagyon jelentős volt az angol ipari forradalom tőkeszükségletének kielégítésében.

jelzi a kereskedelmi erődöket nem értem a bináris opciókat

A Meiji-korszakkal Japán is nyitott a világra Latin-Amerika torz, alacsony fejlettséget okozó társadalmi-gazdasági struktúrájának több speciális oka volt. A spanyolok vámokkal védték gyarmati országaik iparcikkpiacait, ezzel védelmet jelzi a kereskedelmi erődöket a kialakuló iparnak.

Ez a gazdaságpolitika azonban gyökeresen szemben állt a földbirtokos oligarchia érdekével. A nagy földbirtokosok egyrészt termékeik exportjának akadálytalan növelésében, másrészt a jobb minőségű és olcsóbb iparcikkek behozatalában voltak érdekeltek.

Ezen érdekek érvényesítése szabadkereskedelmi politika alkalmazását tette szükségessé, ehhez pedig a politikai függés megszüntetésén, a szuverenitás kivívásán át vezetett az út.

BorderPannoniaHU

Simon Bolivar, San Martin és mások vezette szabadságmozgalmak, hadjáratok következtében országok sora vált függetlenné — között. Az alig megindult eredeti tőkefelhalmozás ezzel megrekedt, mert a tőkés típusú nemzetközi munkamegosztás segítségével a centrum országok ipari fejlődéséhez szükséges tőkét kivonták a térségből. Az afrikai kontinens esetében már a merkantil világkereskedelem időszakában kialakulóban lévő centrum-periféria viszony hatványozottan termelődik újjá az ipari kapitalizmus időszakában.

Összegezve: az ipari kapitalizmus korában a világgazdaság egypólusú, Nagy-Britannia-központú, amely centrumhoz a világ minden jelzi a kereskedelmi erődöket aszimmetrikus szálakkal kapcsolódik. A világgazdaság térszerkezete viszonylag egyszerű, mert egyrészt egyetlen centrumhoz kötődnek a világ más térségei, és ehhez a centrumhoz képest a térségek alárendelt szerepet játszanak, perifériális jellegűek, másrészt egyszerű azért, mert a nemzetközi munkamegosztás klasszikus formája, a külkereskedelem dominál a XIX.

A monopolkapitalizmus, az imperialista gyarmatosítás és a tőkekivitel kora Az iparilag fejlett országokban a tőkekoncentráció és a centralizáció egymást erősítő folyamatának dinamikus fejlődése elvezetett a kapitalizmus új szakaszának létrejöttéhez, a monopolkapitalizmus kialakulásához. A monopolizálódás a nemzetközi munkamegosztás tartalmában is jelentős változást eredményezett, előtérbe került a működőtőke-kivitel, és annak is monopoltőkés formája.

A monopolizálódás így nemzetközi jelleget öltött és fő kérdéssé a monopoltőkének idegen területen való működési feltételeinek biztosítása és azok védelme vált.

jelzi a kereskedelmi erődöket hol lehet pénzt keresni munkatapasztalat nélkül

A XIX. A centrum klasszikus gyarmatosító hatalmai politikai, katonai és diplomáciai eszközökkel biztosították a monopoltőke számára a gyarmatrendszer nyújtotta hatalmas társadalmi-gazdasági teret.

A klasszikus gyarmatbirodalom belső viszonyainak átalakulása, a gyarmattartó és gyarmati országok kapcsolatában bekövetkező változások a monopoltőke agresszív expanziójának szükségszerű következménye.

A monopolizálódás nemzetközivé válása a klasszikus gyarmati rendszert imperialista gyarmatbirodalommá formálta, annak új, szignifikáns jegyeket kölcsönözve. A nemzetközi kereskedelem az I. Forrás: Történelmi Világatlasz Kartográfiai V. Budapest, A tőkeexport, a külföldi beruházások első számú célországa az Amerikai Egyesült Államok lett több, mint 7 milliárd dollár befektetéssel. A világgazdaság térszerkezete lényegesen bonyolultabbá vált az előző korhoz képest.

A világgazdaság egészét tekintve a hegemón állam szerepét fokozatosan az USA veszi át, a hatalmas gyarmatbirodalma miatt is bezárkózó és elkényelmesedő Nagy-Britanniától ben 38 millió km2, millió lakos. Európa kezdi elveszíteni a világban betöltött vezető szerepét. A termelésben, tőkeállományban, humánerőforrásokban, kereskedelemben stb.

Eközben az európai kontinensen is komoly erőviszonyváltozások következtek be, mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági fejlődésben késve induló Németország erősödött meg növekvő politikai-gazdasági életteret követelve maga számára.

Olaszország esetében hasonló a helyzet. Franciaország, az Osztrák—Magyar Monarchia és az orosz birodalom is átformálódik, növelve gazdasági potenciálját.